Az európai vakációnak vége

Nyitókép illusztráció. Fotó: JORDANIAN ARMY / AFP

„Emlékszem, a múlt év végén írtam pár sort ide arról, hogy 2024 olyan eseményeket tartogathat számunkra, amelyekre biztosan nem készültünk fel. 

Most az látom,hogy napról-napra lopakodunk a háború felé. A világ forrong, nincsenek felelős nagyhatalmi vezetők sem nyugaton, sem keleten. A gazdasági és pénzügyi globalizmus megingott, minden rövid időn belül megbénulhat. A nyugati világban ráadásul már olyan mértékben berendezkedtünk a bulitársadalomban, hogy már semmit sem értünk a sokasodó jelekből, de nem értünk másokat, sőt, magunkat sem. Kilátástalan a jövő és általános robbanással fenyeget a helyzet a Közel-Keleten. Az amerikai demokrata kormányzat képtelen elsimítani a globális nehézségeket ott, ahol befolyást szereztek. Az Európai Unió agóniáját éli, pár év alatt végezhet is magával, de a végjáték eltarthat talán még másfél évtizedig (tovább aligha). Ekkor összeomlik az európai pénzügyi rendszer, az időközben meggyengített állam képtelen lesz elhárítani a belső, polgárháborús fenyegetettséget, végül etnikai és vallási összecsapások kezdődnek nagyvárosban és vidéken.  

Azt hiszem, hogy nagyobb bajban van a világ, mint a második világháború befejezése óta bármikor. De hogy a nyugati hegemónia még a mi életünkben látványosan megroppan, hogy sorozatos terrorcselekmények, utcai összecsapások, anarchia dúl majd sok európai államban, szinte teljességgel biztos. Sorsukat csak azokat kerülhetik el Európában, akiknél nincs számottevő migráció, így a társadalom 15-20 százalékát kitevő bevándorlótömegben nem kell számot vetniük a szervezett bűnözéssel és a vallási fanatikusokkal, valamint a jelenleg is zajló, folytonos bevándorlással.

Hogy a közeljövő mit hoz a világban és hazánkban, arra senki sem tudja a választ. Az 1945 óta tartó hosszú békeidőszaknak mindenesetre vége. Azt hiszem, rövid időn belül döntő globális változásokra kell felkészülnünk, hosszú távon pedig minden bölcsességre, tudásra és türelemre szükség lesz ahhoz, hogy a háború, a járványok és az utcai összecsapások ne kényszerítsék végleg térdre országainkat.

Ennek a súlyával, ennek a tudásával muszáj élnünk. Aki nem teszi: semmit sem ért a történelemből és nem gondolkodik, pusztán abban a hamis hitben ringatja magát, hogy ahogy eddig volt, úgy lesz ezután is. Micsoda vakság, micsoda naivitás... valójában fel kell készülni a soron következő nehéz időszakra. Az európai vakációnak vége. A változások – láthatóan – már meg is kezdődtek.”