Ocskay példája: választani jó és rossz között

2012. május 11. 12:05

Amikor saját életünk, vagy szeretteink élete forog kockán, akkor nagyon jól jön egy olyan bátor és önzetlen ember, mint amilyen Ocskay volt.

Amikor Ocskay Lászlóról elkészítettük dokumentumfilmünket, őszintén bíztunk abban, hogy emlékét minden magyar ember, vallási, politikai, vagy bármilyen hovatartozástól függetlenül tisztelni fogja. Amikor saját életünk, vagy szeretteink élete forog kockán, akkor nagyon jól jön egy olyan bátor és önzetlen ember, mint amilyen Ocskay volt. Gondoljunk arra, hogy egy olyan ember emlékét őrizzük meg, aki rajtunk is segített, hiszen a történelem legsötétebb óráiban mutatott példát emberségből, hazaszeretetből. És gondolkodjanak el ezen azok is, akik bemocskolják emlékét. Soha, soha ne legyen úgy, de mit fognak gondolni, ha az ő életük kerül egyszer végveszélybe? Őket is meg kell valakinek menteni. És Ocskayt nem érdekelte ki vagy, segített, mert bajban voltál.

Közel 4 éven át dolgoztunk Ocskay Lászlóról szóló filmünkön, ami egy idő után nem is annyira filmes munka volt már, mint inkább egy közös ügy. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy felhívhattuk az utókor figyelmét Ocskay bátorságára, emberségére. Őszinte örömünkre szolgált, hogy a film, tehát az Ocskay ügy, bejárta a fél világot, Braham professzor megtisztelő figyelmét is megkapta, több országban tanítják, köztük az USA-ban és Ausztráliában is. A városligeti szoborállítás is méltó folytatása ennek a folyamatnak. Meglátásom szerint a tudatlanság és a tájékozatlanság az egyik fő oka, hogy az embereket meg lehet téveszteni, és egymás ellen lehet fordítani. Ezért barátaim és alkotótársaim – Kollarik Tamás, Szita Szabolcs, Ocskay Rudolf – nevében is nagyon örülnék, ha Ocskay története része lehetne a magyar tantervnek is. Akkor talán azok is megismernék tetteit, akik meggyalázták a szobrot, és maguk is példát vehetnének Ocskayról, aki cselekedeteivel bizonyította, hogy lehet és kell is tudni választani a jó és a rossz között.

A bejegyzés trackback címe: http://film.mandiner.hu/trackback/1724