Trianon és a Szlovákmagyarok

2012. június 4. 09:46

Galán Angéla
Körkép.sk

A legfontosabb, hogy mindenki vállalja fel azt, ami ő. Nem jó tagadásban vagy félelemben élni. Interjú.

Meglepték az első reakciók, melyeket Szlovákmagyarok című filmjének trailere még 2011-ben kiváltott?

Némileg igen. Persze, tudtam, hogy ezzel a témával darázsfészekbe nyúlok, de az meglepett, hogy milyen sok és messzemenő következtetést vontak le jónéhányan egy pár perces trailerből, melynek legtöbbször annyi a célja, hogy felkeltse a figyelmet, megragadja az érdeklődést, és nem közli, nem is tudja közölni egy film egészének mondanivalóját. De a helyenként kevéssé jóindulatú megjegyzések is csak arról győztek meg, hogy rengeteg elfojtott érzelem és frusztráció él sokakban a témával a kapcsolatban. Ami világosan mutatja, hogy beszélni kell róla. (...)

Az emberi hang vitathatatlanul a film egyik ismertetőjele, de kérdés, ha már szlovákmagyarok, akkor vajon reprezentatívnak is tartja-e a bemutatott szlovákiai magyar mintát? Volt Önben ilyen ambíció?

Nem igazán. A saját közegemet akartam megmutatni, egy apró részét az egésznek. Ez mindenképp behatárol. Biztos, hogy fontos dolgokat közöl az egészről, de akkor is csak egy része annak. Nyilván lehetne olyan filmet készíteni, ahol a szlovákiai magyar közgondolkodás összes fő aspektusa felvillan (bár nem lenne egyszerű), de az nem az én filmem lenne, ami egy vállaltan személyes és szubjektív megközelítésen alapszik. (...)

Mennyire tartja fontosnak, hogy a szlovákiai magyarok egyértelműen felvállalják magyar nemzetiségüket?

A legfontosabb, hogy mindenki vállalja fel azt, ami ő. Nem jó tagadásban vagy félelemben élni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://film.mandiner.hu/trackback/2170