Ragyogás e sötét időkben

2012. június 5. 09:07

Hanula Zsolt
Port.hu

Wes Anderson groteszk humora és szögletes karakterei engem kicsit Tímár Péterére emlékeztetnek, míg dús, mozgalmas képi világa talán Gondryt idézi.

„Wes Anderson groteszk humora és szögletes karakterei engem kicsit Tímár Péterére emlékeztetnek, míg dús, mozgalmas képi világa talán Gondryt idézi, de inkább csak hozzáállásban, precizitásban, kreativitásban, mert munkái most már jól láthatóan megkülönböztetik őt mindenki mástól. Ezt aztán csak nézőpont és tolerancia kérdése markáns stílusjegyeknek avagy önismétlésnek nevezni. Vagyis ezúttal is ugyanazt a megszokott hangot üti meg, mint eddig, a maga félnótás karaktereivel és fanyar humorával, bár megkockáztatom a mozi mint médium kereteit talán még egyszer sem használta ki olyan hatékonyan, mint most. Mindezt még nem extrém, de szórakoztatóan játékos formában.

S amiért évtizedek múlva is emlegetni fogjuk, abban nagy szerepe van annak, hogy a páratlan vizuális kreativitása mellett történeteiben is rendre a formabontót keresi, azt, ami másnak eszébe sem jutna. A megannyi kalandot aztán a valóságtól épp annyira elrugaszkodott események tarkítják, hogy még akár hihetőnek is hasson az egész, de a karikatúra-jelleg végig mosolyt csal a közönség arcára. Épp ezért egészen biztos vagyok benne, hogy per pillanat, vagyis a hazai bemutató hetében ez a film nyújtja a legteljesebb moziélmény.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://film.mandiner.hu/trackback/2206