A románok fel vannak háborodva, most sem értik, hogy a magyarok miért nem akarnak eltűnni a föld színéről

„Általában ezeknek a nagy megmondásoknak a vége egy önleleplező sarokba fordulás, mert azok a fránya tények mindig szembejönnek. De az egyértelműen hazaáruló tónus mellett azért különösen fájdalmas hallgatni ezeket a hazugságokat, mert a románok közben mindent megtesznek, hogy Erdélyben élő magyar testvéreink minél diszkomfortosabban érezzék magukat ősi területükön, saját hazájukban. És bár mi nem csodálkozunk már, amikor Fekete-Győr és társai az erdélyi magyar politikusok helyett románt támogatnak, vagy amikor Marosvásárhely magyar polgármesterének románul írt levelet egy azóta a Momentumot elhagyó városvezető, azért mindez fájó. A románok meg jót nevetnek, amikor Márki-Zay és haverjai őket nyalogatják, és még nagyobb elánnal szállnak bele a magyarságba. Legutóbb az verte ki a biztosítékot náluk, hogy Novák Katalin köztársasági elnök túl sokat megy Erdélybe és aljas módon kiállt az erdélyi magyarokért, de amúgy is sok van a rovásán.

Hihetetlen kimondani, de az uniós tag Románia olyan gyűlöletkampányt folytat a magyarok ellen, hogy három Jourová és tíz Sargentini is kevés lenne rendet tenni, még akkor is, ha Verhofstadtok és Daniel Freundok egész óvó hada segítene nekik. Fura kimondani, de a románok meg vannak sértődve arra, hogy magyarok egyáltalán léteznek. Amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy a székelyek soha nem fognak eltűnni, illetve azt, hogy a magyarok nem szűnnek meg független nemzetként fennmaradni, akkor összehívták a válságtanácsot és emlékeztek a régi szép időkre, amikor Kádárékkal könnyebben szót értettek. A románok visszasírták a nagy koccintást is Medgyessyvel Erdély elvesztésének évfordulóján, Budapesten, de akkor is püffedté hízott a májuk, amikor Gyurcsány 2004-ben szembefordított magyart a magyarral és a kettős állampolgárságról szóló népszavazás nemzetrontó légkörével. Hol vannak már ezek a régi szép idők.”

Fotó: MTI/Henning János