Újabb magyar besúgófilm, újabb elmaradt szembenézés

„Nincs kétségem afelől, hogy az elsőfilmes Cserhalmi Sára őszintén próbált a folyamatosan szőnyeg alá söpört, így máig tisztázatlan ügynökkérdés problémájához nyúlni. Ugyanakkor bármennyire is tiszteletre méltó a szándék, a végeredményt látva mindez kevésnek bizonyult az üdvösséghez. A 2012-ben készült, Drága besúgott barátaim című filmet a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján mutatta be a közszolgálati M1 csatorna, ezért a tévépremier fényében különösen kiütközik, hogy az ügynökügyekkel kapcsolatos megúszhatatlan morális szembenézés továbbra is várat magára.

Pedig Cserhalmi Sára abban a szerencsés helyzetben van, hogy életkoránál fogva nem volt közvetlen részese és tanúja a piszkos kis alkuk, a gerinchajlító megalkuvások, a munkatársakat, barátokat, sőt gyakran családtagokat kisebb-nagyobb anyagi érdekekért, kék útlevélért, szakmai előmenetelért, személyes bosszúból, kényszer és zsarolás hatására, vagy egész egyszerűen meggyőződésből eláruló kádári spiclivilág dolgos hétköznapjainak. Holott a kívülálló pozíciója akár még lehetőséget is nyújthatna arra, hogy amivel immár több mint két évtizede képtelenek szembenézni a nagyszülők és a szülők, azt a gyerekek és az unokák végre megtegyék. Cserhalmi Sára filmje azonban nem szól többről, mint az elmúlt két évtizedben ad hoc napvilágra került ügynökügyek jellemző elemeinek egy történetté formálásáról. Ezért sokkal inkább a magyar félmúlthoz fűződő ellentmondásos viszonyaink nap mint nap tapasztalt állapotait tükrözi, oda-vissza lejátszott kortárs magyar problémáról szól.”