Offshore-lovagok, hol vagytok?

„Olyan értelmezés-várakozás is van, hogy a nagy panamai kiszivárgásnak – más néven: a Mossack Fonseca-botránynak – durvább következményei lesznek, mint a WikiLeaks-balhénak néhány évvel ezelőtt. Hogy adatból több van, az az érdekeltek állításai alapján biztosra vehető, ám ebből még korai lenne eget rengető konklúziókat levonni. Az a kommentár legalábbis túlzónak tűnik, amely szerint a világ ezentúl másmilyen lesz, mint amilyen eddig volt.

Dehogy lesz másmilyen. Ugyan-ugyan.

Az amúgy csak közvetett módon érintett Vlagyimir Putyin éppúgy nem fog eltűnni a nagypolitikából, mint a hatalmasakat hazudozó Petro Porosenko, és köztünk marad a kínai elnök meg az izlandi miniszterelnök is, nem beszélve Lionel Messiről és Jackie Chanről, valamint a sok-sok milliárdosról, akik dettó érintettek.

Miért is kéne elkotródnia bárkinek bárhová? Simor András jegybankelnök talán elkotródott annak idején, amikor lehullott a lepel a ciprusi sztoriról? Esze ágában sem volt: előbb nem is értette, mi a baj, majd amikor leesett neki, hazahozta a százmillióit, és boldogan nemzetibankárkodott, míg mandátuma le nem járt.

Persze nem kizárt, hogy én vagyok az, aki nem pontosan méri fel a helyzetet, és nincs igazam, ha azt hiszem, hogy ez egy következmények nélküli világ. Továbbá amikor feltételezem, hogy mivel az offshore-ozásban semmi törvénytelen nincs, az adatgörgeteg által elsodortatni sem törvényszerű.

Mókás fejlemény, hogy az ukrán hatóságok már jelezték, nem indítanak vizsgálatot a csokigyáros Petro Porosenko ellen – aki bár állandóan mondta, hogy megvált a részvényeitől, megtartotta őket »okosba« –, aktuális államfők esetében ugyanis nincs erre módjuk. Majd ha lejár a mandátum, akkor. Az orosz elnök és környezete is reagált azzal, hogy ami történik, nem más, mint az imperialista nyugat információs hadviselésének folytatása új eszközökkel.

Ezzel együtt nem elképzelhetetlen, hogy egyik-másik ország magasabb rangú érintettjei közül néhányan mégis kénytelen lesznek árnyékba húzódni a napról, de búslakodniuk nekik sem muszáj, elszegényedni aligha fognak a közeljövőben.

Számomra két igazán érdekes vetülete van a sztorinak most.

Az egyik, hogy első nekifutásra nem könnyű elsőrendű törvényszerűségeket észrevételezni az érintettségek vonatkozásában. A Kelet nyilván huncutabb ezen a téren – Ukrajnától Azerbajdzsánon át Kínáig –, Izlandot viszont többnyire joggal szoktuk a Nyugat részének tekinteni, és a már említett Messiről sem pénzmosodásként gondolkodtunk eddig.

A másik nüansz érdekesebb. Hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a magyar politikánál sunyibb és korruptabb nem létezik – erre tessék, összesen egy darab bukott-visszavonult fideszes exállamtitkárt sikerült találni az irdatlan hosszú listákon. Jó-jó, elhiszem, hogy nemcsak Panamában lehet offshore-ozni, és nemcsak offshore-ozva lehet gusztustalan vagyonokat felhalmozni ellenőrizetlenül, de mégis! Legyünk őszinték, egy ilyen balhétól több pikantériát reméltünk, úgy is, hogy a WikiLeaksből is csak morzsákat kaptunk, és nem nekünk jutottak az ínyencfalatok.

Ebből is látszik: kicsik vagyunk, aprócska spílerekkel. Kicsikkel és jelentéktelenekkel. Hiába is ágaskodunk folyton!”