A zsidó inkvizítor

2012. május 27. 17:28
Valami Hektor
Origo
A diktátorban Sacha Baron Cohen ötven évvel ezelőtti kollégája, Charlie Chaplin poénjait nyúlja, de inkább a politika kandikál ki az alsónadrágjából.

„Ha Cohen univerzumában nem számítana blaszfémiának a tisztelet szó, akkor akár egyfajta tisztelgésként is tekinthetnénk a Charlie Chaplin által 1940-ben rendezett, Adolf Hitlert kifigurázó filmre tett utalásokat. A címadástól kezdve az együgyű alteregón, a szerelmi szálon és a házak felett hülyéskedésen keresztül a nyitó és záró beszédig bezárólag. De túl azon, hogy Cohen esetében a szimpátia és a tisztelet is maximum a kínzóhatást fokozó eszköz, adódik a kérdés: és akkor mi van? Hát semmi sincs.


1940-ben, Chaplin korában még élhetett valamifajta naiv humanisztikus hit az eredendő emberi jóságban és annak győzelmében. Talán e hit átütő ereje miatt lehet az, hogy bár a Chaplin-filmet záró humanista szónoklat alapvetően didaktikus és dramaturgiailag inadekvát, mégis katartikus. Ezzel szemben mára, a Cohen által is hamuig rombolt illúziók, hitek és fogódzkodók híján, Aladeen tábornok záróbeszéde - a tartalmi kifordítottság és dramaturgiai megfelelőség ellenére - csak egy rossz posztmodern aktuálpolitikai stand-up geggé silányul. Komolynak hiteltelen, poénnak béna - vagy fordítva, de mindenképpen összhatás-romboló.

Cohen a mindent-ölő, gyilkos poénok mestere, nem a térítő-teremtő szavaké,  de ezzel a beszéddel, nem várt módon, egy pillanatra mintha világnézeti vagy politikai állásfoglalás villant volna ki az alsónadrágjából. Ami nagy kár, mert nem áll jól neki.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában