A nyolcadik utas: a kapzsiság

2012. június 2. 13:44

Onozó Róbert
Origo
Aki arra számított, hogy Ridley Scott A nyolcadik utas: a Halálhoz vagy a Szárnyas fejvadászhoz mérhető új sci-fi klasszikussal hozakodik elő, csalódni fog.

„A Prometheus felépítése - valószínűleg szándékosan - követi az Alien-ét és a film feléig kiválóan működik a feszültségteremtés, még ha tudjuk is, hogy menthetetlenül be fog indulni a tíz kicsi néger típusú szereplőfogyatkozás. Becsülendő, hogy Scott megpróbálkozott valamennyire elrugaszkodni az Alien-mítosztól és nem csak a szörnyekre, illetve egy új Ripley-re hagyatkozni, de valahogy mégis a visszakacsintások működnek a legjobban a Prometheus-ban, az új legenda a bolygó óriásairól pedig kissé érdektelen. Noomi Rapace karakterével kapcsolatban elsőre frissítően hat, hogy mer más lenni, mint Sigourney Weaver ikonikus hősnője, de végül csak akkor szorítunk neki a legjobban, amikor egy egyértelműen az eredeti filmre utaló, lélegzetelállító műtétet hajt végre magán.


A Prometheus legénységének többi tagja lényegében halálra ítélt statiszta, kivételt csak Charlize Theron és Michael Fassbender figurái jelentenek. Ők mindketten épp ott tartanak a karrierjükben, hogy bármit megtehetnének, nincs szükségük arra, hogy pénzért/hírnévért lemenjenek kutyába. Jelenlétük ezért presztízst kölcsönöz a produkciónak, nem feltételezzük, hogy szerepükre következő körben Rihannát és Taylor Kitscht kérték volna fel. Theron (aki egy ponton még Rapace nagyobb szerepére volt esélyes) járt rosszabbul a legénységet felügyelő jégkirálynő egydimenziós szerepével, bár ő még szívtelen ribancként is szórakoztató. Fassbendert viszont nem véletlenül emlegetik korosztálya legjobb színészeként; alakítása filmkedvelő androidként messze a legösszetettebb és legfantáziadúsabb eleme a Prometheus-nak.

A film egyik csúcspontja az a jelenet, amikor a Fassbender által megformált robot, David felderíti a teremtők barlangját - ekkor összeadódik a pazar látvány, a kiemelkedő színészi játék, a történet fordulatai felett érzett izgalom és a vizuális kreativitás valami olyan különlegessé, amilyennek az egész filmet vártuk. A többi részben azonban szinte mindig a látvány kerekedik felül és ez sokaknak elég is lesz ahhoz, hogy jó befektetésnek érezzék a mozijegy árát. A Prometheust érdemes minél nagyobb vásznon, lehetőleg 3D-ben (Scott elegánsan használja az újítást, nem akar feszt az arcunkba nyomkodni valamit) nézni, garantáltan pozitív élmény lesz. De semmiképp sem feledhetetlen, amire újabb 33 év múlva majd klasszikusként tekintenénk.”

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában