Tegnap mutatták be, de én már ma megnéztem az év filmjének kikiáltott Megfojtott virágok című amerikai filmet

„Tegnap mutatták be, de én már ma megnéztem az év filmjének kikiáltott Megfojtott virágok című amerikai filmet. Valahol azt olvastam, hogy Leonardo DiCaprio és Robert De Niro Scorsesenek köszönheti élete legjobb alakítását. Hát ezzel nagyon nem értek egyet, mert pont annyit tettek hozzá a filmhez, amennyi tőlük elvárható. 

A film egyébként – nem néztem az órámat – de legalább három és fél órás, és az egészben az a legrosszabb, hogy az ember előre tudja, hogy mikor mi fog történni, és hogy mi lesz a vége. Egyébként ez a film maraton nagyjából arról szól, hogy az egyik indián törzset hajkurásszák egyik államból a másikba, aztán kikötnek egy olajmező tetején. 

A mocskos fehérek irtják őket rendesen, ráadásul az egyik csúnya fiú, a Leonardo összejön egy indián lánnyal, aki egyszerűen gyönyörű. Mérgezik rendesen, de mégis gyönyörű. Amikor már szakmányban hullanak az indiánok, küldenek egy pár detektívet Washingtonból. A fődetektívet már láttam egy zseniális film főszerepében, Jesse Plemons egy porszívóügynököt alakított, aki egy kicsit megőrül, és elkezd gyilkolászni. Majdnem elfelejtettem, hogy a haldoklásában is gyönyörű indián nőt Lily Gladstone alakítja. 

Végül egy rejtély: a vége előtt körülbelül öt perccel már nem bírtam tovább és kimentem pisilni, aztán már nem tudtam visszamenni, merthogy az ajtó befelé nem nyílik. Így utólag túltettem magam rajta. 

Ágnes szerint az a baj a filmmel, hogy Scorsese nem csak megöregedett, de 81 évesen nincs időérzéke, ezért aztán senki nem tudta leállítani a túlmozgásos sztárokat. Miután az idén töltöttem be a 74. életévemet, Ágnes megjegyzését határozottan visszautasítottam.”

***

Nyitókép: Facebook