Tömör acélkerekeken csattog a hülyeség

„Ezúttal azt találták ki, hogy ha megemelik a buszjegyek árát, akkor a nép majd vonatra száll. Ravasz terv. Felmerül a kérdés, hogy miért nem próbálkoztak meg a mesés ötlettel a vasúthálózat egy jelentős részének felszámolása előtt. Na persze, tudjuk mi, hogy miért. A lényeg valójában nem a vasút népszerűsítése, arra valami ostoba reklámot csináltattak volna valami haveri kommunikációs céggel. Inkább az, hogy több pénz csörögjön az állami kasszában. A legnagyobbat a pár kilométert buszozók szívják, ott, ahol már eddig se volt alternatíva a vonat.(...)

Persze a terv minden kajánságtól eltekintve is tartalmaz némi mediterrán rafinériát. A busz rövidtávon drágul igazán, míg a tűréshatárt is jelentő 280 kilométer után azért a vonatozás is drágább lesz. Így megint elmorfondírozhat az egyszeri honpolgár, hogy kockásra ülje a hátsóját a minőségi buszon, vagy válassza inkább az acélkerekűt.

Érvelhetne persze a NEFMI azzal, hogy a kevéssé minőségi szolgáltatásokért továbbra is az egyre gyengébben muzsikáló forinttal kell fizetni, így aztán pofánk lapos. Bár amint a gondolatmenetben eljutnak idáig, nyilván már a következő lépést tervezik: minőségi buszjegyet minőségi valutáért.”