Nos, ha a kormányoldal Budapest visszavételére készül, akkor lassan jó lenne látni a programmal rendelkező ellenjelöltet

Az új év számos, várható közéleti történése közül hazánkban kiemelt jelentőséggel bírnak a közelgő választások. Kísérletet tehetünk rá, hogy a brüsszeli pástra a legrátermettebb politikusainkat delegáljuk, és döntünk a szűkebb pátriánk vezetőiről is. Utóbbi esetében számos izgalmas csatatérrel számolhatunk, köztük Budapesttel.

Az egykor ékes székesfőváros irányítása nem csupán másfél millió ember mindennapjait határozza meg, jelentősége szimbolikus is. Állam az államban. És ahogy a történelem megtanította, kormányzása csak Magyarország kormányzásával szimbiózisban lehet sikeres. 

Az utóbbi évek pedig azt is megmutatták, hogy a kiszorítósdi, az elkeseredett bozótharc, a kicsinyes politikai játszma egyre mélyebbre süllyeszti a budapesti polgárok életminőségét. Meggyőződésem, hogy Budapest többet érdemel a jelenlegi várospolitikánál. Hogy miért is? Öt, városlakói empírián alapuló érvet hadd hozzak fel.

1) Kerékpárral büntetett városlakók – A körút erőltetett kerékpársávosítása folytán a város közlekedési szempontból élhetetlenné vált. Budapest ütőerét folyamatos dugók torlaszolják el, és ezen a villamos telítettsége sem segít. A kerékpársáv kihasználtsága teljesen hektikus, viszont az autóval közlekedőknek télen és nyáron is masszív szívás A-ból B-be eljutni.

A városvezetés autófób auto-kráciája pedig egy ökofundamentalista kisebbség társadalommérnökösködő utópiáját sugallja, amit rákényszerít a többségre. Valós konzultáció, józan tervezés és önreflexió nélkül.

2) Köztisztátlanság uralta utcák – Egy városvezetés lelkülete, gondossága, igényessége a közterek állapotán tükröződik. És épp ez Budapest legszembetűnőbb változása az elmúlt öt évben. 

3) A biztonságérzet radikális romlása – A köztisztaság hiánya mellett a városlakók mindennapi életét leginkább a szubjektív biztonságérzet befolyásolja. E téren pedig a tapasztalatok alapján a Tarlós-féle városirányításhoz képest jelentős visszaesés következett be.

A négyes-hatos villamos, a Nyugati pályaudvar aluljárója vagy a belkerületek konszolidált állapota már a múlté, a közterület-felügyelet és a rendőrség árnyékká vált, az utca pedig újra sokak kényszerű lakóhelyeként szolgál.

4) A Blaha Lujza tér bukása – A Karácsony-féle városvezetés kevés megújító, építő tevékenységének zászlóshajója az egyik legforgalmasabb közterület, a Balha Lujza tér újraálmodása lett volna. A látványprojekt azonban csúfos kudarca fulladt: a felújított tér zöldet nyomokban tartalmaz, mellékhelyiségébe máris hívatlan lakók költöztek, a teret pedig visszafoglalták azok az elemek, akik miatt évek óta extrém kalandtúra volt a blaházás.

5) A felelős gondolkodás hiánya – Egy székesfőváros irányítása, Közép-Európa kulturális-gazdasági központjának kormányzása felelősséget igényel. Összhangot a városlakók igényeivel, figyelembe véve az átutazók és az idegenforgalom szempontjait is. A Pesti úti idősotthon ügye, a Lánchíd körüli burleszk vagy az autósok mindennapjainak megkeserítése azt mutatja, hogy a

Váltás, változás természetesen csak idejekorán felépített, szakmailag felkészült, komolyan vehető alternatíva esetében lehetséges. Így amennyiben a kormányoldal visszavenné a fővárost, igencsak időszerű volna látni a programmal rendelkező ellenjelöltet. Különben Budapest agóniája borítékolhatóan folytatódni fog.

(Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán)