Malkovich: A színház maga az élet

2012. március 26. 9:38
John Malkovich a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendége. A világhírű amerikai színész a Pokoli vígjáték – Egy sorozatgyilkos vallomásai című színdarab főszereplője vasárnap kifejtette: a színház maga az élet, organikus és élő, és szerencsés esetben elgondolkoztatja a nézőket saját életükről.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál vendége a főszereplésével készült Pokoli vígjáték – Egy sorozatgyilkos vallomásai című színdarabbal John Malkovich világhírű amerikai színész. A Pokoli vígjáték egy sorozatgyilkos, Jack Unterweger történetét dolgozza fel, monodráma, amelyet operaáriák tűzdelnek. Unterweger története határokat feszegető darabként került színpadra, így Malkovich nem is igazán tudott felkészülni szerepére: „Persze az ember megtanulja a sorokat és mindazt, amit tennie kell a színpadon, de az időm java része azzal telt, hogy kifejezzem a szöveg és a zene interakcióját a darabban. A Pokoli vígjáték jó része ugyanis zene, amely igen szoros kapcsolatban áll a cselekménnyel és a szöveggel” – fejtette ki a színész. John Malkovich egy másik művet is készített a Pokoli vígjátékot vezénylő Martin Haselböckkel és a rendező Michael Sturmingerrel. A The Giacomo Variations (A Giacomo-variációk) című darabban a színész szövege mellett Mozart Don Giovanni, Cosi fan tutte, illetve Figaro házassága című operáiból énekel is.

Az amerikai művész pályafutása a színpadról indult, világhírűvé azonban filmjei (Gyilkos mezők, Veszedelmes viszonyok, John Malkovich menet) tették. „A filmezés »jó élet«, de nem mondanám élvezetnek. Bármi, amin az ember 14 órát dolgozik, hogy legyen belőle egy perc – ha szerencséje van –, az nem élvezet. A színház viszont annál inkább. A színdarabban dolgozol, míg a filmben csak vársz. A filmben nincsenek 'pillanatok', a színház sokkal organikusabb és könnyebb is csinálni” – hasonlította össze a két műfajt. Nem az érdekli egy-egy szerepnél, hogy pozitív vagy negatív hősöket kell-e alakítania – osztotta meg az MTI-vel: „Az alapján választok, hogy mit jelent számomra a mű.” „Godard azt mondta, egy filmbe kell egy lány, vagy egy pisztoly. A színházban egyikre sincs szükség, lehet az egy fiú és egy magnó is, vagy épp semmi. Lehet szöveg, de arra sincs szükség mindenáron” – fejtette ki az MTI kérdésére Malkovich. Szerinte a színház a „legszemlélődőbb” művészet. „A zene például az agy »legfejlettebb« részét szólítja meg, és az ember nem is tudja kivonni magát alóla. A színház alól igen, még ha épp nézi is” – mondta. „A színház szemlélődővé tesz és elgondolkoztat arról, hogy egy helyzet miként tükröződik az ember saját életében.” „Persze nagyszerű lenne, ha minden darab szórakozató, vicces és megindító lenne, de nem mindig az. De még ha olyan is lenne, nem minden este. Szeretem a darabot, amelyet most rendeztem Párizsban, de ez nem jelenti azt, hogy minden rendben. Mert a színház nem ilyen, a színház organikus, olyan mint az élet” – válaszolta.

A színész a szörfözéshez hasonlította a színházat. A munkát az írók kezdik, Malkovich szerint közülük sokan „elég értelmesek”, hogy megértsék, amit írnak, „de nem maradéktalanul”. „Aztán a múzsa vagy szárnyára kapja őket, vagy nem” – fűzte tovább. „Ha színész vagy rendező vagy, kiúszol a kis szörfdeszkáddal a lemenő vagy épp a felkelő Nap felé, hátat fordítasz, és várod a hullámot. A hullám pedig a mű és a közönség ütközése. Ez kelti a hullámot. Mi pedig csak meglovagoljuk azt, nem teremtjük. Készen kell állnunk, hogy elkapjuk, bárhová is vigyen. Ha jó a mű, lesz hullám, de nem mindig” – fogalmazott. John Malkovich szerint az energia, amely jelen van azokon a helyeken, ahol játsszák a darabokat, nem mindig elég, de a következő este már mindez másként lehet. „Olyan, mint maga az élet. Noha az élet nem mindig olyan szép, mint egy színdarab, ez mégiscsak közös bennük.” A Pokoli vígjáték – Egy sorozatgyilkos vallomásai című színdarabot vasárnap mutatták be a Vígszínházban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés