Ez a film nem a tarkaságról beszél, hanem a gyilkosságokról

2012. április 8. 9:32

Fliegauf Bence
Origo
Olyan súlyos szakadékok vannak ebben az országban szociális szempontból, hogy nagyon nehéz egy társadalomról beszélni. Interjú.

Értek teljesen újszerű élmények az amatőr szereplők keresése során?


Csodálatos másfél év volt. Sötét konyhákban, beomlott pincékben, üres silókban, erdők mélyén, elhagyott esőverte dűlőutakon, leégett tarlókon jártunk. Beszélgettem öreg cigánnyal, aki a fél életét bányában dolgozva töltötte, tanyasi gádzsóval, akinek télen lyukat rágtak a pockok az arcába, tizennégy éves kitűnő tanuló cigánylánnyal, aki a nyolcadik hónapban volt. Ittam kifogástalan modorú tanárember kávéjából, akiből csak úgy párolgott a gonoszság és rasszizmus. Beszélgettem igazgatókkal, szociális munkásokkal, akik évtizedek óta elképesztően altruista módon dolgoznak a romákkal. Volt olyan, hogy fák már nem voltak a környéken, mert azt már eltüzelték, ezért pillepalackokkal fűtöttek a házban. A fekete, fojtogató füst szivárgott a kályhából. Viszont, ha nem fűtenek, akkor a gyerek megfagy reggelre az ágyában. Én hallottam, ahogy a dértől halkan recseg a takaró, amikor reggel felkelnek. Félreért, aki azt gondolja, hogy most romákról beszélek. Ebben a tizenakárhány tagú családban ketten voltak romák. Minél mélyebb a szegénység, annál inkább mindegy, hogy milyen színű a bőr. A középosztálynak abban a kamrájában, amiben mi élünk, ez persze nem látszik. Ezt a Skoda-Octavia-lakáshitel-wellness világot úgy építjük magunk köré, mint valami erődöt, védettek vagyunk, de ennek az az ára, hogy nem vesszük észre, mi folyik körülöttünk. Olyan súlyos szakadékok vannak ebben az országban szociális szempontból, hogy nagyon nehéz egy társadalomról beszélni. Olyan, mintha az országon belül lenne egy másik ország, ahol ez a három-négymillió ember indiai szintű nyomorban él.

Azt mondtad, hogy Sárkány Lajossal nem lehet interjút készíteni a közeg miatt, amelyben él. Megmagyaráznád, mire gondoltál?

Az iskolázatlan szegény emberek számára a kereskedelmi tévék a templomok, ahol a műsorfolyam olyan, mint egyfajta mise. Sokan mindent elhisznek, amit itt látnak, és lassan belevakulnak. Azt is megtapasztalják, amikor meghívják őket kibeszélő show-kba, akkor néha fizetnek a szereplésért. Jellemzően azt gondolják, hogy Lali pénzt kap az interjúért, és ebből konfliktusai lehetnek. Akkor ugye nem tudunk ott lenni mellette. Fontos megjegyezni, hogy ez nem függ össze az etnikumával, ha egy mélyszegénységben élő gádzsó gyerekről lenne szó, oda sem engednélek titeket. Én egyébként azt sem támogattam, hogy eljöjjenek velünk Berlinbe, mert aki látja, hogy ezek az emberek hol laknak, annak világos, hogy egy ekkora társadalmi ugrást nem lehet integrálni senkinek a személyiségébe. Ha én hazaérek egy ukrán cigánytelepről, akkor örülök, hogy hátradőlhetek a fotelemben, ez vajon fordítva is így lenne? A berlini luxusszállóból visszamenni az anyaotthonba vagy egy kohósalak házba? A producerek mégis megreszkírozták, hogy kijöjjenek velünk a szereplőink. Úgy érveltek, hogy nem foszthatjuk meg őket ettől az egyszeri és életre szóló élménytől. Igazuk lett: jól éreztük magunkat együtt. De a kisfiút most már inkább hagyjuk békén.

Amikor ennyire rossz egzisztenciális-társadalmi helyzetben levő szereplőkkel készít valaki filmet, mindig felmerül a művész felelőssége az alanyaiért. Te mit gondolsz erről?

Én az elején elhatároztam, hogy mint filmrendező veszek részt ebben a folyamatban, és nem mint szociális munkás. Utógondozás nincs, barátság van, ami talán többet ér. Szoktam Lajossal beszélgetni. Azt mondtam neki, hogy ne kábítószerezzen soha, tanuljon meg egy nyelvet, és mással ne foglalkozzon. Ezen persze úgy röhögött, mint ahogy bármelyik egészséges 12 éves tenné. Ismerjük, hogy ránk milyen hatással volt, amikor felnőttek ilyeneket mondtak nekünk. Én abban sem hiszek, hogy vigyünk a szegényeknek meleg ruhát, meg vegyünk nekik kenyeret, mert a filantrópia nagyon ártalmas. Nem lehet burzsuj módon kiválasztani egy szegény családot, és nekik segíteni, ennek semmi értelme nincs. Annak van értelme például, hogy az ember csinál egy nyári tábort, ahol művészeti oktatás zajlik. Mondjuk kamerákat ad a gyerekeknek. Bódis Kriszta tök jól csinálja ezt Hétesen. Mindenkinek más a reakciója a mélyszegénységben élők problémájára, nekem az, hogy megcsináltam ezt a filmet, mert reménykedtem benne, hogy elindul erről egy minőségi párbeszéd.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Számomra akkor is hiteltelen vagy.
Külföldön lehet, hogy hisznek neked, de itt Magyarországon a magyar emberek nem fognak egyet érteni veled. Mi ismerjük mindkét oldalt és te (mint oly sokan) csak az egyik oldalt mutattad be...

Szóval, az a helyzet, kis filmrendezőkém, hogy te egy rakás szar vagy. Hogy most hetek óta ájtatosan magyarázkodsz, ez bizony nagyon visszatetsző.

Tudjuk mi nélküled is, hogy mi van cigányéknál, de mi - veled ellentétben - azt is tudjuk, hogy volt már egy időszak, amikor a (szocializmusban) akkori milliárdok rááldozásával a társadalom megpróbálta kihúzni, kisegíteni a cigányságot abból, amiről te most előadást tartasz nekünk.
Azt hiszed, meghatódtam? Hát nem!!
Ez az egész córesz elkeserítőbb annál, mint ahogyan te Flieghauf Bence még csak elképzelni tudnád.

Kit érdekel, a te felfedező rámeredésed a cigány valóságra?
Még a cigányokat sem.
Mága Zoltán világosan beszélt; ő tisztán látja, hogy ez a PC ízlésnek megfelelni akaró überliberális maszlag, amit te kiizzadtál, nem visz előre. Ez csak ront. Ront a cigányok helyzetén is mert növeli a többségi társadalom cigányellenességét.
Nem hiszem, hogy most bárki az azonnali megoldás receptjével elő tudna állni, de azt igenis hiszem, hogy a cigányoknak saját maguknak kell a felemelkedésük útját felismerni és kiépíteni.
A társadalom abban állhat melléjük, ha ezt segíti, de nem segélyekkel!!
A cigányoknak pedig a legelső és legfontosabb dolguk az legyen, hogy álljanak le a gyermekgyártással, a túlzott szabadságvágyukat adják fel és próbáljanak megbarátkozni azzal, hogy a kötöttségek elutasításának gyakorlatát folytatva, soha sem tudnak kimászni a pocsolyából, mert senkinek sem kellenek így.

Azután másodikként következzen az, hogy a Flieghauf féléket zavarják el a közelükből.

Igy igaz, méghozá azért, hogy a saját országukban elrejtség az a cigányok és más kissebbségek elleni rasszista és kirekesztő kormányok által is támogatott viselkedést. Sok esetben azokon a telepeken elzárva sokkal nagyobb mélyszegénységben élő vándorcogányok az még nálunk sem fordúl elő.

Amig vagyunk mi akikre mutogatni lehet és vannak olyanok az áljogvédők akik felnagyitva adják elő a nemzetközi szervezeteknek, addig ezeknek lesz mindig patrousuk a müvel nyugaton.

Hiába magyarázza a bizonyítványát a tisztelt filmkészitő, neki sem volt más célja ezzel a filmmel, hogy buksi simogatást kapjon és ezzel az europérek lelkiismeretüket megnyugtatva, hogy mégsem náluk van a legnagyobb baj. A fiatalember meg honorárumként kap egy-két megbizást nyugati főleg a német filmipartól, vagy máshonnan. Tudta Ő, hogy ennek az az ára, hogy hazáját lehuzza bemocskolja, mert most ez a trendi.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés