Egyetlen tölgy ökoszisztémája is olyan gazdag, hogy arra egy kalandfilmet is fel lehet húzni: A tölgy – Az erdő szíve című természetfilm katartikus élmény a mozikban.
Muray Gábor írása a Mandiner hetilapban
„Azon az egyetlen lépésen kívül, amit az ember születésétől haláláig meg tud tenni, és ami nem egyéb, mint a nyers élet (materia prima) megérlelése, semmi egyébnek nincsen sem értelme, sem értéke. Mindenki tudja.” Hamvas Béla írja ezt a Patmoszban, persze ez a lépés nem fizikai távolság, hanem belső átlényegülés.
Az idézetet A tölgy – Az erdő szíve mozikatarzisa után kerestem elő, a film dramaturgiai pihenőpontján lehull a hó, a film címszereplő tölgyfája körül megszűnik a nyüzsgés, a vonósok belekezdenek a Lascia ch’io piangába, a Rinaldo szopránáriájába, Lesley Garrett hangja méltóságteljesen árad a télben és a teremben, ha csak egy percre is, de átlényegülünk.
Nemcsak Händel fülbemászó áriája,
Talán pont azért, mert a bükkel ellentétben kis kolóniákban vagy akár teljesen magányosan is jól érzi magát, ráadásul napfényes helyeken, tisztások, mezők szélén van igazán otthon, általában kitűnik, feltűnik, megragadja a tekintetet.
Kisvárosunk búcsújáró helyén, a makkosmáriai kis réten több is áll, az egyik különösen szép, gyakran megállok előtte. 1731-ben egy Traub János nevű legény előtt itt, az egyik útszéli tölgynél a szenvedő Krisztus arca jelent meg. Traub később beteg lett, csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű, olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A festményt az említett tölgyfára függesztette. Szoptatós Szűz Máriának hívják ma is a helybeliek, az egyik öreg tölgy oldalán lóg, azon a fán, amelyről beszélek. Ilyenkor, ősszel különösen megrendítő meglátni az összefüggést a lombját vesztő terebélyes fa és a rajta függő csecsemő Krisztus között, az elmúlást és az új élet csodáját.
Számtalan természetfilm épült már a körforgásra akár csak idehaza is. Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig
című alapművétől Török Zoltán Vad Magyarországáig a négy évszak – a születés és a porrá válás – a fő dramaturgiai vezérfonal, talán azért is, mert az emberre megnyugtatólag hat az elmúlásban, a krízisben rejlő remény: az újjászületés.
A tölgy - előzetes
De vissza az átlényegüléshez: Laurent Charbonnier és Michel Seydoux óriási mozivásznakra álmodott természetfilmje néma, olyan értelemben, hogy emberi szó nem hangzik el benne, mégis olyan ricsajos, mint egy délolasz bérház,
Mókus nyüzsög, mint egy házfelügyelő, bagoly forgatja a fejét a zaj irányába, harkály kopácsol, fülsüketítőn, mint kertszomszéd vasárnap a sövényvágóval, vaddisznó vakarózik a fa kérgével.
A bestsellerszerző Peter Wohlleben német erdész említi A fák titkos életében, hogy még egy német közmondás is született a szívós fáról: „Mit érdekli az öreg tölgyet, ha egy vaddisznó hozzádörgölőzik…” Egércsalád cincog, sikló szisszen, héja vadászik, cinikus szajkók zsűrizik a látnivalókat, a filmet áthatja valami olyan gyermeki báj, olyan derű, hogy még annak a lelkén is behegednek a sebek, aki már letett a világról a háború depresszív hírözönében.
Ennek az ökoszisztémának a legviccesebb „csínytevője” a makkzsizsik vagy tölgymakkormányos, egy – a makrofelvételeken – mókásan táncra perdülő ormányosbogár, melynek a teljes életciklusát végigkísérhetjük a négy évszak körforgásában: kikel a lárva, bebábozódik, átváltozik bogárrá, párosodik, petét rak, és élettelenül hull alá.
Ennyi. És kezdődik elölről.
Lemegyünk a föld alá a zsizsik lárvája után, és feltárul előttünk a gombák tejútrendszere,
És ahogy ezt az 1810-ben sarjadt óriást tépi a kora nyári vihar, egy pillanatra felsejlik a végtelennek tetsző faélet vége is, de a vibráló gombafonál másik végén már kihajt az az új tölgyfa is, amelyről majd 2230-ban forgathatnak talán filmet egy távoli generáció távoli filmesei.
November van, lehányják koronájukat a makkosi tölgyek. „Lehányod-e / Tested porsátorát, / Hogy lángszárnyak röpítsék lelkedet?” – így Kölcsey.
Mennyi is egy emberélet a faóriáséhoz képest? Csak egy perc, egy lépés. Nem én vagyok fontos, nem is ez az egyetlen fa, a mókus, a makk vagy a zsizsik. Hanem az átlényegülés egyetlen lépésben. „Az élet mégsem otthon, csak vendégség; az otthon túl van” – írja még Hamvas.
A tölgy – Az erdő szíve.
2022. Országszerte a mozikban
Nyitókép: Mozinet
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Nehezen viseli az amerikai baloldal, hogy a konzervatívok jól érezték magukat Budapesten.
A laptól nemrég távozott Dezső András ugyanakkor megerősítette a Mandiner által ismertetett jegyzőkönyv hitelességét.
