A káoszsárkánytól Süsüig: megnéztük a PIM sárkányos kiállítását

Mint korábban beszámoltunk róla, március hetedikén sárkányokról szóló kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amiről először az jutott eszembe, hogy íme: itt egy újabb bizonyíték a zsánerműfajok fősodorba kerülésére. Manapság sárkányokkal leginkább fantasy-történetekben találkozunk: Tolkien óta majdhogynem kötelező kelléke a zsánernek a sárkány, vagy ilyen, vagy olyan formában. A rendkívül népszerű Trónok harcában például a kihaló, majd visszatérő sárkányok körül forog a cselekmény egy része.

Fotó: Gál Csaba

A kiállítás megtekintése után viszont egyértelművé vált, hogy ez a megközelítés túl szűk, hiszen a sárkányok a kezdetek kezdete óta velünk vannak, átváltozásaik történetében pedig csak eltörpülő szelet lehet, hogy az elmúlt században velünk lévő szubkulturális fantasy-sárkányok most éppen betörnek az HBO-előfizetők és torrentezők képrenyőire. Hiszen a sárkányok, mint ezt a kiállítás kellő alapossággal bizonyítja, mindig is voltak és lesznek.

A tárlat a budapesti köztereken fellelhető sárkány-ábrázolásokkal, illetve a magyar irodalomban rendre felbukkanó sárkánymotívumok tablójával nyit, ahol Petőfitől Kassákig rengeteg vonatkozásban kerülnek elő a legendás szörnyek. Mitológiai lények, népmesei szereplők, belső problémáink megtestesítői, vagy éppen, mint Vörösmartynál, az egész emberiség gonoszságát megjelenítő lények? Mit is jelent tehát a sárkány nekünk, embereknek?

Tolkien Szmógja Peter Jackson filmjében

Emőd Teréz, a kiállítás kurátora elmondta: a sárkány, mint fogalom egyre több helyen bukkan fel, de folyamatosan átváltozik, újabb és újabb jelentésrétegek rakódnak rá. Őt és a másik két kurátort az érdekelte, hogy hogyan lehetne ezt az egészet egy kiállításon megragadni. Így tehát Nagy András Kis szörnyesztétikája nyomán igyekeztek bemutatni a gondolat sárkányait és a lélek sárkányait is: ez utóbbi például a meseterápiában is szerepet játszik.

Át a történelmen Tüphontól Süsüig

Az első teremben a mitológia sárkányait vesszük végig, a sumér káoszsárkánytól a Zeusz által legyőzött Tüphonon és Héraklész hüdráján át Fafnirig és Szigurdig. A sárkányok szinte mindenhol ott vannak, és még nem feltétlenül kapnak erkölcsi színezetet. A padlón át egy halom „sárkánycsontba”, azaz valójában medvecsontba botlunk, amit sokáig hittek tévesen sárkánycsontnak. A következő teremben a középkor sárkány-ideája kerül terítékre, azaz a keresztény egyház által egyértelműen gonosznak kikiáltott sárkány és különböző legyőzői: Szent Margit és Szent György. Egy rövid kitekintés erejéig jut hely a kínaiak ellentétes előjelű, pozitív sárkányfiguráinak is, akik a császárhoz köthető motívumként szintén vallásos jelentőséggel bírnak, csak éppen a másik oldalról.

Fotó: Gál Csaba

Nincs sárkányos kiállítás népmesei sárkány nélkül. Benedek Elek nyomán megtudtuk például, hogy honnan van a sárkány ereje: „van egy vaddisznó, annak a fejében egy nyúl, nyúl fejében egy iskátulya, iskátulyában kilenc lódarázs. Ebben a kilenc lódarázsban van a kilencfejű sárkány ereje, ha ezeket elpusztítjuk, annyi ereje sem lesz a sárkánynak, mint egy szopós gyermeknek”. Itt esik szó a kora-újkori magyar nemesi házak sárkány-központú, heraldikában és családtörténetben is megjelenő mitológiájáról, illetve a lélek sárkányáról is.

A fantasy-sárkány megdicsőülése

A következő szekcióval pedig beérünk abba korszakba, amelyet a cikk elején említettünk: Tolkien nyomán megismerkedünk a kincsőrző, legyőzendő sárkánnyal, és felpróbálhatjuk Túrin sárkánydíszes sisakját is. Az oldalfalakon viszont például Terry Pratchett és Ursula K. Guin nyomán egy újabb átváltozás szemtanúi lehetünk, ahogy a sárkány legyőzendő ellenfélből a hős barátjává, vagy egyes szerzőknél egyenesen az emberiségnél nemesebb lénnyé válik. Így jutunk el a gyerekmesékben felbukkanó sárkányokig, ahol a sárkány-motívum éppenséggel az ifjúság szimbóluma is lehet (Aranysárkány), vagy éppen barátságos, ártalmatlan lény, mint Süsü.

Fotó: Gál Csaba

Szóval akkor mi is a sárkány? Mitológiai lény? Maga a bibliai gonosz? Vagy éppen a jóságos császár szimbóluma? Hős legfőbb ellenfele, vagy éppen a legjobb barátja? Vagy saját belső gondjaink megjelenítője? A kiállítás elég irodalmi/történelmi/mitológiai muníciót ad ahhoz, hogy ezt mindenki eldöntse magának. Egy biztos, Szerb Antalnak igaza van: sárkányok még akkor is lesznek, ha a repülőgépeket már elfelejtettük.

*

Sárkányok mindig lesznek – kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Forgatókönyv: Emőd Teréz, Csippán Tamás, Veres Miklós (PIM)
Munkatársak: Bagó Ilona, Szilágyi Judit (PIM)
Látványterv: Koczka István
Grafika és tipográfia: Katona Klára
A kiállítás megtekinthető: 2016. november 6-ig
Belépőjegy: 800 Ft – felnőtt, 400 Ft – gyerek, 1500 Ft – családi jegy (2 felnőtt, 1 gyerek)