Talpra állás, megtérés, feltámadás: ezt a filmet látni kell!

A tavalyi húsvétra időzítették a premiert; de a fősodratú sajtó némi meglepetésre csak idén, na jó, nem meglepetésre, hanem az egyik népszerű streamingszolgáltatónak hála kapta fel a fejét a Stu atya (Father Stu) c. filmre. Pedig itt igazi hollywoodi rosszfiúk, Mark Wahlberg és Mel Gibson viszik a prímet: Wahlberg, aki a nem éppen angyaléletű Stuart Longot; Gibson, aki a botrányhős édesapját alakítja.

Mondanom sem kell, hogy a megtéréstörténetet feldolgozó alkotásra idejekorán rásütötték a bélyegeket. Itt van például rögtön a történet: hogy a fenébe lehet egy olyan srácról filmet forgatni, akit lenézett az apja; ezért, hogy bizonyítson neki és magának, bokszolónak, amatőr színésznek, majd bolti eladónak állt? Egy olyan emberről, aki mexikói szerelme miatt keresztelkedett meg, ám időközben motoros balesetet szenvedett, aminek lassan, de biztosan lelkipásztori hivatás lett a vége? Te jó ég! Sehol az egyházat és a világunkat egyre csak sújtó papi szexuális visszaélések bemutatása; de még a társadalmi kisebbségek borzasztó helyzetéről sem esik szó igazán a filmben! Meg az egyik szereplő: egy újabb alkotás, amelyben a Passióval magát végérvényesen kiíró Gibson szerepet kap? Erre már tényleg nincsenek szavak. Az Oscar-jelölésnek is fuss: itt a vége!

Utóbbit talán tényleg megérdemelte volna Wahlberg az alakításáért (ez lehetett volna a harmadik aranyszobros jelölése), azonban

A hollywoodi színész 2016-ban hallott először az amerikai lelkipásztor, Stuart Long történetéről. Megérintette, ezért rengeteg energiát, időt és pénzt ölt a produkcióba. De még azon is túl. Hiszen az egyébként testépítéssel úgyszintén foglalkozó Wahlberg a harmincnapos forgatásra tizennégy kilót szedett fel; mégpedig úgy, hogy napi hétezer kalóriát vitt be szervezetébe. Szükség volt minderre, a valódi Stuart Longnál ugyanis épp a szemináriumi évei alatt egy gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak az orvosok; ami miatt előbb mozgáskorlátozott lett, majd el is hízott. Ezt a vásznon mindenképpen be kellett mutatni. Stuart Long végül egy rehabilitációs központban kötött ki; ott élt, szolgált mint gyóntató és lelkivezető. Prédikációit, történeteit hosszú sorok hallgatták 2014-es haláláig.

Ahogy az igazi Stuart Long, úgy Wahlberg sem volt angyaléletű. Többször letartóztatták; tizenhat évesen például gyilkosság vádjával állt bíróság előtt, mert állítólag meg akart ölni egy boltost. A fiatal srác, aki drogok használatától sem riadt vissza akkoriban (és később sem), egy kisebb büntetéssel úszta meg az ügyet. Aztán jött a csillagfényes álomgyári karrier; Marky Mark lemezeket, zenéket csinált, Prince Ital Joe-val nem is akármilyeneket; majd szépen sorjában érkeztek a film-, címszerepek; és hosszú idő után a megtérés. Long atya karaktere, életútja egész egyszerűen illik a személyiségére. Csakúgy, mint Mel Gibsonra a családját magára hagyó, folyton-folyvást zsörtölődő, mocskos szájú erőszakos édesapa szerepe. Ugye nem kell elmondanom, hogy miért?

Aki azért nem nézné meg ezt a filmet, mert egy megtéréstörténetet dolgozz fel, ne tegye. Nézze meg! Aki pedig egy nárcisztikus, kép- és magamutogató, keresztény tematikájú produkcióval ütné el az estét, szintén ne tegye.

Nyitókép: IMDB