Retkes susinaciban lép Magyarország a vörös szőnyegre

„Tilla a kertévés bohóckodásnál sokoldalúbb személyiség, kár hogy ezt az oldalát ritkábban villantja, mint meztelen testét Heller Ágnes oldalán. Szerencsére előbbi történt tavaly, mikor belekezdett a mostanában egyre többet emlegetett csicskáztatás sztorijának megfilmesítésébe. Till Attila a nagy magyar lófasz ábrázolásának filmes hagyományait viszi tovább, szerencsére a málló vakolatú, VIII. kerületi bérházak udvarán üvöltöző alkoholista-mucsizoltánista iskolánál frissebb verzióban.

A Csicska nem is igazából a csicskáztatásról szól, hanem arról a lesüllyedt - soha fel sem emelkedett - létformáról, amiben még ma is igen sokan élnek Magyarországon. A mocsokból való kitörés képtelenségéről. A két főhős, Feri, a csicska, és Pista, a csicskát tartó alföldi gazdálkodó ugyanazzal a problémával küzd. Feri, a lecsúszott, hajléktalan figura - csakúgy, mint megannyi valóságos csicskasztoriban - a rabszolgamunkáért cserébe tetőt kap a feje fölé, és ételt a tányérjába, még ha olyat is, amilyet. Helyzetéből szabadulna, de nem igazán tud. De Pista is be van zárva a saját világába: reggeltől este tízig műveli a földjeit, mégsem keres belőle jól, de lepukkant, rendetlen tanyája alapján úgy tűnik, nem is nagyon akar kitörni helyzetéből.

A kisfilm sztorija különösebben nem nagy megfejtés, és abban csupán mellékszál a csicska sorsa. A történet lényege, hogy a világvégi koszban ragadt, saját sorsával is küszködő, lelkileg is vad ember - Pista - hogyan éli az életét, hogyan bánik a saját családjával, és hogyan lesz áldozata elvadultságának környezete legvédtelenebb tagja, saját csicskája.”