„Volt az az eset a Taxidermiá-val, hogy először nem támogatta az akkori MMKA, majd miután adott rá pénzt az Arte, akkor adtak ők is. Gondolom, te nem sírod vissza a régi filmtámogatási rendszert.
Az MMKA-nak rettentő sok hibája volt, de azt látom, hogy a Filmalapnak is sok hibája van. Miközben egyébként nagyon hasonló rendszerben működik, csak más irányítja, és más politikai akarat áll mögötte. Eddig úgy tűnik, hogy olyan filmeknek osztott ki gyártási támogatást, amelyeknek az MMKA is kiosztott volna. Egyetlen fontos különbséget látok: hogy míg az MMKA-nak nem lehetett forgatókönyvekről beszélni, addig itt forgatókönyvírói, fejlesztői workshopnak a részese lehetek, ami nekem nagyon jó élmény volt. Az MMKA sem volt teljesen legitim, de legalább a szakma egy része (az alapítók) választhatta meg a vezetőit. Szóval én igazából, ha azt kérdezed, középutas vagyok, a kettőből gyúrnék valami használhatót.
A Filmalapnak szerinted az a hibája, hogy nem a szakma által delegált emberek vannak benne, vagy van más is?
Egyik hibája ez. Megkérdeztem például Havas Ágnest, a Filmalap vezetőjét, hogy ha ilyen döntéseket hoznak, amilyeneket hoznak, akkor miért ne lehetne a kuratóriumban két szakma által delegált tag is? Ily módon az egésznek a méregfogát ki lehetne venni. Aztán ott van a final cut kérdése, amit én szintén nem értek, miért kell feszegetni. A Filmalapnak az a dolga, hogy ha a forgatókönyv alapján kiválasztotta, hogy mit akar támogatni, akkor azt támogassa, és ellenőrizze, hogy a támogatás összege arra a tervre fordítódik-e. Hogy mi az alkotók kreatív szándéka, azt már mind leszerződték a támogatás megítélése előtt vagy közvetlenül utána. Miért kéne átadni az utolsó vágás jogát? Ez olyan durva beleavatkozás az alkotói szuverenitásba, ami szerintem a hülyeséggel egyenértékű. És még két dolgot nem értek. Hogy miért kell kizárni a játékfilm, a hosszú dokumentumfilm és a nagy, egész estés animáción kívül a többi műfajt, valamint hogy miért nem hoznak létre egy Balázs Béla Filmstúdió-féle kísérleti műhelyt. Ha valaki filmet akar csinálni, hadd csináljon. Egy évben tudna készülni 8-10 kísérleti film, abból ha csak egy jó lesz, megérte a többi. És ehhez tényleg semmi más nem kéne, csak azt mondani, hogy abból a hatmilliárdból 300 milliót erre adunk. Talán a legfontosabb filmek ott tudnának elkészülni. (...)
A Magyarország 2011 azzal a szándékkal készült, hogy megmutassátok, hogy mi veszne el, ha nem lenne magyar film. A kritikusok meg leginkább azt mondták róla, hogy ha ez a magyar film, akkor nem is baj, ha nincs. Szerinted is rosszul sült el ez a kísérlet?
Nem biztos, hogy erről nekem kéne beszélnem. Én a saját részemért vállaltam felelősséget. Döntsék el a nézők, meg döntse el Tarr Béla, aki ezt az egészet tető alá hozta. Én ebből a filmből hat percet vállaltam, azt maximálisan vállalom, akár hideget, akár meleget kapok érte.
Csak meleget kaptál érte, mert mindenki azt mondta, hogy a te részed nagyon jó volt, és toronymagasan kiemelkedtél a mezőnyből. A tudat, hogy ennyivel tehetségesebb vagy, mint a többiek, jó érzéssel tölt el téged, vagy inkább frusztrál?
Nem gondolom, hogy tehetségesebb lennék. Vannak az embernek jó időszakai, meg rosszak. Én azt tudom, hogy az összes kisfilm közül ebben volt csak humor, és azért mindig nagyon hálásak a nézők. A többi film megteremtette nekem azt a lehetőséget, hogy az én filmem humora még jobban kidomborodjon. Nekem alapvetésem, hogy muszáj szórakoztatni az embereket. Én ezen nőttem föl, igazi utcai filmfan vagyok, aki A cápá-n, az Indiana Jones-on és a Csillagok háborújá-n nevelkedett. Én is a Csillagok háborúja-generációhoz tartozom, akit 10-12 éves korában kapott el ez a film, és onnantól kezdve szerelmes vagyok az amerikai filmbe. Fiatal felnőttkoromban ismerkedtem meg a klasszikus filmtörténettel, Truffaut-val,Godard-ral, Tarkovszkijjal, Eisensteinnel, Dziga Vertovval és a többiekkel szépen sorban. De az ő filmjeiket már csak ésszel tudom szeretni, szívvel és lélekkel én Excalibur vagyok, meg Indiana Jones. Belém ivódott az, hogy a film nem elsősorban művészet, hanem szórakoztatás.”
