Korunk rabszolgái, a csicskák

„Azért maradjunk még a jelenkori rabszolgatartásnál: kutatásai során mennyire változott meg önben a kép a csicskáztatásról? Nem tartott attól, hogy ha túl finoman fogalmaz, akkor nem fest kellően reális képet, ha viszont túl keményen, akkor meg a néző nem hiszi el, hogy ilyesmi megtörténhet?

A film szerintem nagyon brutális lett, de ennél sokkal kegyetlenebb dolgok történnek a világban. Olyan történeteket hallottam, amelyek a legkegyetlenebb háborús emlékeket idézik. A csicskáztatók nagyon nehezen definiálható bűnt követnek el. Az egész viszonyrendszert a brutalitás és kegyetlenség tartja egybe. A csicskáké a társadalmi hierarchiában a rabszolgai vagy szolgai viszony, s csak nagy ritkán »jönnek fel« a családtag szintig. A csicskáknak nagyjából három lehetőségük van az életben: van, hogy olyan körülmények közül érkezik meg a fogvatartott ebbe a világba, hogy – mint egy életfogytos rab – beletörődik a sorsába, ugyanis a külvilágban sem nagyon van helye. Az az abszurditás a helyzetében, hogy rájön: még mindig tartozik valahová-valakihez. Ez a ritkábbik eset. Ennél gyakoribb, hogy a csicska meghal. A leghátborzongatóbb eset – amivel találkoztam – az volt, hogy miután agyonütötték, nem merték eltemetni, nehogy nyoma maradjon. Azt találták hát ki, hogy egy éppen megdöglött ló hasába varrják, s dögkútba dobták. Másfél év múlva pedig, amikor lebomlott a ló, egyszer csak kilógott egy tornacipős láb a tetemből, s az arra játszó gyerekek vették észre. Persze a ló alapján könnyű volt beazonosítani a tulajdonost és elkövetőt, mert a környéken nincs sok állattartó, se lakos. Az elkövető pedig nem is mérte fel tette következményeit. És van a harmadik, kisszámú, jól végződő eset, amikor a csicska sikeresen megszökik. Volt egy olyan alkalom, amikor az áldozat annyira félt, hogy a szökése után gyalog átment az ország egyik végéből a másikba, majd jóval később visszakeveredett a saját környékére, s elhelyezkedett egy gazdánál, már, mint rendes alkalmazott. De akkor már békén hagyták, pedig elkaphatták volna. Ez is azt mutatja, hogy ennek a bűncselekményi formának nagyon nagy hagyományai vannak, de nincsenek pontos szabályai. Ugyan nem igazán maffiaszerű, szervezett bűnözés ez, de hasonlóan nehéz tetten érni. Számtalan alkalommal próbáltak csicskákat megmenteni rendőrök, szinte már kérlelték őket, hogy csináljanak valamit jogilag, tegyenek feljelentést, hogy segíteni tudjanak. El kell mondanom, nagy elismerés illeti a bűnüldöző szerveket azokért az erőfeszítésekért, ahogy a szélmalomharcukat vívják.”