Farkast eszik vacsorára

„A Fehér pokol-ban ábrázolt téli környezet van olyan rémisztő és hatásos, mint A dolog-ban vagy A halál csöndjé-ben, érezni az elmúlás folyamatos közelségét, de aztán a film egyszerre akar sejtelmesen misztikus és húsbavágóan valódi lenni. És ez majdnem annyira nehéz vállalkozás, mint Jack London novelláiban életben maradni az északi vadonban.

Fontos azonban hozzátenni, hogy egy ambícióit csak részben valóra váltó film mindig sokkal izgalmasabb, mint egy sohasem kockáztató tucatmunka, és ezt a Fehér pokol is bizonyítja. Ha nem a korábban említett téli klasszikusokkal vetjük össze, hanem az aktuális mozikínálattal, rögtön megnő az értéke. Ez a film a hibáival együtt képes arra, hogy másfél órán keresztül folyamatosan borzongasson, és egy kicsit meg is hassa nézőt. Megbecsülendő munka.”