A közepesnek semmi értelme

„Más művészeti ág mennyire hat rád?

Nagyon szeretem a filmet, de a legtöbb inspirációt az irodalomból, a költészetből szedtem fel. Mai napig is, ha elutazunk valahova, versesköteteket pakolok be. Egyrészt nyugtatnak, másrészt nagyon fel is tudnak villanyozni.

Kiket olvasol?

Mindent, amit találok. Nincs kedvenc. Kor és állapot függő.

Rendezők között sincs »állócsillagod«? Korábban Fellinit, Pasolinit említetted…

Ez egy régi interjú lehetett. Szerettem, és szeretem is azokat a filmeket, amiket ők csináltak, de az már untat és frusztrál, hogy epigonok epigonjai adják el újra és újra, amit a nagyok megálmodtak. Elég volt ebből a nosztalgikus, retro évtizedből, ami elsuhant, anélkül, hogy valami  »normális« eredeti dolog létrejött volna. Mindenki böfögi vissza a 20. századot különböző elhalványított formában. Ez látható a zenében, filmben, irodalomban, mindenben. A legegyszerűbb megoldás, nem új utat keresni, mert egy közepes sikert elérni egy megcsinált siker nyomán még viszonylag könnyű. Ez a bukástól való félelem miatt van. Most már eljutunk oda, hogy túl kell valahogy lépni, radikálisan túl kell lépni formákban, témákban. A közepesnek semmi értelme, különben miért születtünk meg…”