A nem keresztényeknek is ünnep a vasárnap

„A szokásokat is mi alakítjuk. Én még olyan világban nőttem fel, amelyben nem volt szokás vasárnaponként vásárolni. S nem is ez hiányzott abból a világból, hanem az igazság, az őszinteség, a szabadság és az egyenlőség. S milyen érdekes, az örökös »rendszerváltások« nélküli társadalmakban nem is vált az »szokássá«, hogy a vasárnap a közös vásárlások ünnepe, mint nálunk.

S itt van a probléma a szerző érvelésével. A nem meggyőződéses keresztény emberek többsége számára is ünnep a vasárnap. Igenis ünnepként élik meg, ujjong a lelkük. Csak nem úgy és attól, hogy a templomban találkoznak Istennel, s a nap további részében egymással, a világgal, emelkedett gondolatokkal és tevékenységekkel foglalkoznak, hanem meglehetős gyakorisággal úgy, hogy szépen felöltözve elmennek a hatalmas, kulturáltan berendezett, mindenféle szép és jó árut kínáló »templomokba«, ott vásárolgatnak, nézelődnek, beszélgetnek, még esetleg barátokkal is találkoznak és meg is ebédelnek együtt. Tehát nem szimplán csak a vasárnapi »kényelmes« bevásárlás »jogát« kérik és védik, hanem a vásárlásnak az »ünnepét«.

Na ezt kapja ki kedves Mike úr, mondhatnánk vulgárbulvár stílusban. Ez esett meg velünk. Nem a sportolás, a kirándulás, a rokon- és barátlátogatás, zenehallgatás, éneklés, olvasás, kiállítások, múzeumok csodálata, szociális és egyéb önkéntes és egyesületi tevékenység, világjobbító eszmecserék adják a »hétköznapok porából való kiemelkedés« élményét a többség számára, hanem a jómód, vagy inkább annak illúziójának »ünneplése«. (Meg a tévézés, internetezés.)

Hát ez van. Ezért veszélyes igazán ez a vasárnapi zárva tartásra vonatkozó politikai erőlködés. A kereszténydemokraták azt hiszik, adnak vele valamit az emberek lelkének. Az emberek meg úgy érzik, hogy elvesznek valamit a lelkükből.

A magyar társadalmat a 60-as, 70-es évek óta valami mérhetetlen vágyakozás tölti el a háború után kialakult nyugati jómód iránt. Azt várták az emberek, hogy a rendszerváltás meghozza nekünk is. Nem hozta meg. Ma már, a sok keserves tapasztalat hatására realistábbak, de a vágy nem csökkent. Lehet ezt kárhoztatni, de megváltoztatni nem. Talán kinövünk belőle egyszer, de nem most.

A vasárnapi vásárlás betiltása hasonló ellenállást vált ki a társadalomból, mint az internetadó. Ezek ma a nem keresztények »templomait« fenyegető lépések. A lelkükbe gyökeresedett pótcselekvéseket támadjuk, ám ők félrecsúszott, keserves sorsuk gyöngyeit féltik. Ha megfosztjuk őket olyan kikapcsolódásoktól, amelyek szerintünk hamisak, ám az ő lelki egyensúlyukat szolgálják, akkor még betegebbek lesznek.

A tartalmasabb életet az iskolában lehetne megmutatni az új generációknak, de a napi anyagi nyomorúságból való kijutás, a tisztes jómód megteremtése hozná el a valódi változást.”