Game over, man, game over! – Alien-tetralógia

„Alan Dean Foster – A nyolcadik utas: a Halál

Hét álmodó és egy macska – ők ébrednek egy biomechanikus rémálomra, amelyet a Társaság szabadít rájuk; talán ilyen egyszerűen összefoglalhatjuk a szüzsét. A regény nem is tesz hozzá sokat a filmhez, egy plusz jelenettel leszünk csak gazdagabbak, amit ismét Ash számlájára írhatunk. A másik plusz az, hogy Jones cica mintegy külső szemlélőként jelen lesz, kap pár gondolatot, érzést, és így egy üde ellenpontjává válik a hajón zajló félelmetes eseményeknek. Foster jól bemutatja a cselekményt, minden a helyén van, kellőképpen fojtogató az atmoszféra, de semmi olyat extrát nem tesz bele, amitől több lenne egy tisztes novellizációtól. A regény legújabb kiadásában ráadásul számtalan olyan apró hiba, elütés van, ami zavarja az olvasásélményt.

Alan Dean Foster – A bolygó neve: Halál

A sorozat számomra legjobb része regényben hasonlít az elsőre: kevés újdonság, lekövetett filmcselekmény. Mégis ez a legemlékezetesebb könyvváltozat számomra, hiszen ezt olvastam legelőször és talán legtöbbször. Foster nem okoz meglepetést, leírásai filmszerűek, pontosan annyi gondolatot, megjegyzést fűz az elhangzottakhoz, amennyi feltétlenül szükséges. Viszont néha meglep ihletett hasonlataival és a kultúra nagyjainak, mint Dante vagy Poe, említésével. Ha semmi mást nem is tesz, de legalább ugyanolyan izgalmasan építi fel a könyvet, mint amilyen maga a film. És ez se kis teljesítmény.”