Almát a körtérrel?

„Drága Tatjána Néném!

Keresgetnek az újságírók, kérdezik kollégák, és hát Kegyed is érdeklődik, hogy ha az egyik zenekar emennyit kap, akkor például a mienk mennyit? Egyik alma, másik eb? Nem hinném, ki lehet itt hámozni az igazságot, mert jelentősen közös a nevező. Leírom hát kendőzetlenül – se okunk, se érdekünk nincs hallgatni.

(…)

Kedves Néném, mivel mindig is szerette a matematikát, itt egy összegző képletféleség. Ha tehát a 2 milliárdos összfinanszírozású Opera-zenekar egy-egy tagjára (elméletileg) jutó kb. 9.09 millió Ft-ot elosztom a 450 nagytermi előadással, a 20 ezres mérőszámot kapom. Ha ezt mások is megteszik, kiváló hányadosa keletkezik annak, ki és miként gazdálkodik. (Aztán lehet még ezt bolondítani a fizető nézők számával is – azért azzal, mert csak az mérhető pontosan –: ha az iménti hányadost tovább osztom a nézők számával, ezerben megadva, egy szépen kumulált mutató bújik elő. Az Opera esetében, 582-vel osztva a bő 34-es érték jön ki.)

Ha többszörös mérőszám állna elő valahol másutt, akkor az történik, hogy egy-egy zenész hivatását teljesen más mértékű forrás alapozza meg, tehát jobb sorsra érdemes némelyek Trabantból kénytelenek nézni a modern autókban ülők hasítását, akik persze, így el is jutnak a határátkelőig.”