„Az elnökválasztási küzdelemben aránytalanul nagy figyelmet kaptak a szabadkereskedelmi egyezmények, amelyeknél lámpással sem lehet jobb populista bűnbakot találni Amerika foglalkoztatási és munkabérgondjaira. Ráadásul rajtuk keresztül jól el lehet verni a port a korábbi »inkompetens« kormányokon, amelyek rossz kereskedelmi egyezményeket kötöttek Amerika számára. Trump valósággal élvezkedett az ilyen vádakban: »A szabadkereskedelmi egyezmények rosszak, a NAFTA pedig egyenesen szörnyű. Amikor elnök leszek, vagy újratárgyaljuk őket, vagy kilépünk belőlük.«
Ez a kiváló hatásvadászó retorika köszönőviszonyban sincs a valósággal. A Washington által eddig megkötött húsz szabadkereskedelmi egyezmény ugyanis megdöbbentően kis szerepet játszik Amerika toronymagas kereskedelmimérleg-hiányában, amely már a GDP négy százalékára rúg, és állások millióinak elvesztésével jár. Trump hallgat arról, hogy Amerikának valójában azokkal az országokkal vannak súlyos mérlegzavarai, amelyekkel nincs szabadkereskedelmi paktuma: mindössze három partner – Kína, Németország és Japán – adja a teljes kereskedelmimérleg-deficit háromnegyedét.
Mint politikailag inkorrekt dologról, Trump soha nem beszél a kereskedelmi deficit valódi, mélyebb okairól. Az egyik a műszaki fejlődés (automatizálás), amely jócskán megtizedeli a hagyományos feldolgozóipari munkahelyeket. A másik ok Amerika romló versenyképessége olyan ágazatokban (közlekedési eszközök, számítógépek stb.), amelyekben régebben az USA egyértelműen világvezető volt. Az elmúlt húsz évben visszaesett Amerika súlya a világexportban; mára Kína mögé került.”