A szelíd erőszakról

Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése nélkül szinte esély sincs a munkapiacra való belépésre (azzal se túl sok), de ez legalább (legalábbis elméletileg) mégiscsak a biztos írni-olvasni tudást jelzi, ami mindennek alapfeltétele. Ennek megszerzése elé a rendszerváltás után (és tulajdonképpen a kádári szocializmusban is) aligha tornyosult olyan komoly objektív akadály, amely azt cigánynak és nem cigánynak lehetetlenné tette volna. A »körülmények hatalma« persze az a széles hát, mely sokat elbír, de gyakran másról van szó. (...)

Nem arról az egyszerű és evidens dologról van szó, hogy a nyolc általánost nem befejezőket arra ösztönözzék, hogy azt befejezve szavazati jogot szerezzenek, s egyáltalán nem mellékesen javítsák munkapiacra lépési esélyeiket?

Ha a költségvetésbe ennek támogatására bekerülne egy sor tekintélyes összeggel, akkor ez egy antirasszista, sőt cigánybarát javaslat lenne. Van benne erőszak? Van. De talán méltánylandó. Az etológus Csányi Vilmos professzort, akit lenácizni szintén erős túlzás volna, a hajléktalanok kapcsán mondta, de itt is érvényesnek gondolom: »Szükségük volna szelíd erőszakra, hogy visszatérjenek a normákhoz, mindannyiunk normájához.«”