Szanyi Tibor elárulta, mikor érezte meg az amerikaiak „illatát” Magyar Péter körül
Az MSZP korábbi alelnöke régi politikai tapasztalataira alapozva igyekezett megfejteni, mi vagy kik állnak Magyar Péter mögött.
Elszomorító látni ugyanis, hogy a valaha lelkesen panelprolizó Fidesz-közeli kultúrfelfogás mára milyen örömmel lakja be a késő kádári, kinyúlt zöld melegítős házmester-esztétika üresen hagyott játékterét.
„Ezt mondta nemrégiben Békés Márton, a már egyre kevésbé ifjú konzervatívok emblematikus alakja, jelenleg a Terror Háza munkatársa a forradalmi fesztelenség általa elképzelt sajátos dinamikájáról a 888.hu oldalon: »De lehetünk a rend lázadói is. Mondok egy példát. A 444-en, a HVG-n és az Indexen nagyon egyszerre jelent meg egy-egy sárga földbe döngölő kritika a Pappa Pia! című filmről. Nagyon lehúzták. Ebben komoly szerepet játszott a liberális gőg és elitista dölyf, ami nem bírja elviselni, hogy nemcsak Fassbinder-filmeket vagy Tarr Béla hosszú snitteket nézünk, hanem, hogy készül egy pusztán szórakoztató film a Vajna-rezsimben. Azt állítom, hogy ezek a cikkek azok ellen íródtak, akik ezt a filmet megnézik! (…) Az volt az igazi cél, hogy azokat kell ledorongolni, akik ezt megnézték, mert ők primitívek, hiszen musicalt néznek, adott esetben eljárnak egy plázába vasárnapozni, mert nekik az a kikapcsolódás, hogy osztrák importsört isznak vagy olykor a gyermekeiket elnevezik egy focista után. A liberálisokat ez felháborítja, lenézik az embereket. A néppel van a bajuk, ez a probléma.«
A fenti hőbörgésben tulajdonképpen tömény kvintesszenciáját kapjuk annak a defektes kultúrpolitikai gondolkodásmódnak, ami régóta fogva tartja a kormánypárt körüli holdudvar – hangsúlyozom, nem a jobboldal vagy a konzervatív körök – tagjait. (Most tekintsünk el attól, hogy a Pappa Pia mondanivalójának lényege nagyjából az, hogy a hatalmukkal visszaélő, gengsztertempóban nyomulók ellen a leghatásosabb fegyver az ének meg a tánc – ha ez így lenne a valóságban is, Gulyás Márton vagy a Momentum vezérkara már rég a Gór Nagy Mária Színitanoda padjait koptatná.) Elszomorító látni ugyanis, hogy a valaha lelkesen panelprolizó Fidesz-közeli kultúrfelfogás mára milyen örömmel lakja be a késő kádári, kinyúlt zöld melegítős házmester-esztétika üresen hagyott játékterét. Ahol az szentesíti a teljesítményt, hogy az egyszerű embereknek mi tetszik, és ahol nem szégyen, hanem egyenesen virtus a nyugati minták bénácska lekoppintása – kár, hogy az aczéli kultúrpolitika korszaka minden aljasságával együtt is ennél összetettebb volt.”