Weisz Teodóra írása a Mandiner hetilapban.
A pandémia alatt az emberiség jól vizsgázott – mondta múlt heti lapszámunkban Barabási Albert László hálózatkutató –, mert képesek voltunk felismerni közös érdekeinket, és az élet ha más módon is, de ment tovább. A gondolatot felidézem, miközben ámulva nézem az Otthon, otthon című dokumentumfilm egyik jelenetét: 2020-at írunk, gyimesi zarándokok szépséges csángó viseletben, amelyet kék gumikesztyű és maszk egészít ki, éppen szakszerűen fertőtlenítik a búcsús kereszt szárát. A fertőtlenítésre azért van szükség, mert abban az évben elmaradt a pünkösdi csíksomlyói zarándoklat, helyette – az állami és az egyházi rendelkezésekkel összhangban – három-négy fős keresztaljak adták faluról falura a gyimesi keresztet, akár egy stafétabotot, hogy mégiscsak eljusson a kegyhelyre.
A zarándokok között ott volt Renáta, egy gyimesbükki fiatal lány, a film az ő útját kíséri. Budapesten dolgozik amúgy, de a járványhelyzet home office-ba kényszerítette a szülőfalujába, és ha már ott volt, elhatározta, hogy néhány társával végigjárja a negyven kilométeres zarándokutat. Ha lehántjuk a díszletet: a táj, a nyelvjárás és a viselet lenyűgöző szépségét – amit persze nem lehet, mert akarva-akaratlanul rabul ejt –, egy útkeresés története bontakozik ki előttünk. Végtelenül őszinte mondatok hangzanak el kétlakiságról, szülői örökségről és saját útról, a tradíció vállalt és nehezebben elfogadható elemeiről, befogadottságról és idegenségérzetről. És arról, hogy mi ez a zarándoklat, amelyen gyerekkora óta jó néhányszor részt vett már: összmagyar népünnepély vagy szakrális élmény? Kell-e egyáltalán választani? A gyalogút alkalmat ad Renátának, hogy megfogalmazza a viszonyát a gyimesi gyökerekhez és a budapesti életformához, és kapcsolódási pontokat keressen a végletek közt.„Vele együtt újból végigmehettem az úton, aminek talán soha nincs vége. Hiába élek már hosszú ideje Magyarországon, szeretek itt lenni, Székelyföldre, Csíkszeredába mindig hazamegyek. Kivételes alkalom egy rendező életében, ha olyasmiről készíthet filmet, amihez őszintén, lélekben is tud kapcsolódni. Én most átélhettem ezt az élményt” – mondja Nagy Anikó Mária, az idei Magyar mozgókép fesztivál versenyprogramjában szereplő film budapesti jeleneteinek rendezője. A lezárások miatt nem forgathatott Erdélyben, az ott felvett részeket Szabó Attila székelyudvarhelyi filmrendező rögzítette. A stáb két fele nem találkozhatott személyesen, de ez jóformán többletet ad a filmnek, Renáta „két személyiségét” kétféle karakteres rendezői felfogás adja vissza; szerkesztői bravúr, hogy a történetmesélés szálai mégis akadálytalanul fonódnak össze.
Ha megtartjuk a hagyományt, a hagyomány megtart minket – jut eszembe a megfigyelés, ahogy Renáta arcát mutatja a kamera; a zarándokút végén a csíksomlyói templomkertben ül, miközben bent a kegytemplomban üres padsorok előtt folyik a szentmise. És mintha válaszolna a gondolatra, nemsokára arról beszél, hogy furcsa lenne neki, ha a leendő gyermekei esetleg úgy járnának-kelnének Gyimesben, akár egy múzeumban. „Renátát ki lehet venni Gyimesből, de Renátából Gyimest nem” – hangzik el még, és nem marad más hátra, mint hogy vele örüljünk annak a szabadságnak, ami megadatott neki, hogy kereshesse és megtalálhassa, hol is van számára az igazi otthon.
(Otthon, otthon. Dokumentumfilm. Szőts István Filmműhely, 2021)
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
A francia államfő a Grand Palais-ban tett látogatásakor, kevesebb mint száz nappal az olimpiai játékok kezdete előtt, garantálta, hogy a francia kormány által befektetett 2 milliárd dollár megtérül, és az olimpián nem jelennek majd meg „fehér elefántok”.
A Süddeutsche Zeitung szerint a Fidesz autoriter módon kormányoz, és Tusk hatalomra kerülése előtt ugyanez volt érvényes a lengyelekre is.
