A túlélés a tét: két generáció alatt eltűnik a szlovákiai magyarság, itt lépni kell

Hogy mi a legrémisztőbb? Hogy

– mondja lapunk kérdésére a sokkoló felmérést készítő szervezet, a Szlovákiai Magyar Középiskolások Szövetségének az elnöke. A bodrogközi Battyánból való, 19 éves Brezo Ferenc jelenleg az erősen szórványvidék Kassa városában tanul a település híres szülöttéről elnevezett Márai Sándor Gimnáziumban, s láthatóan otthonosan mozog mindkét nemzet köreiben. Így lehetett Szlovákia ifjúsági delegáltja az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusán, egyszersmind a Mathias Corvinus Collegium (MCC) programjában is részt vesz. Gimnazistaként viszont teljes mértékben átérzi korosztálya problémáit, így, mint meséli, egy szeptemberi diákparlamenti ülésen vetődött fel maga az ötlet, hogy fel kellene mérni, mennyire súlyosak ezek a gondok, illetve javaslatokat kellene letenni a legmagasabb asztalra, amit felérnek – ambícióik szerint ez az oktatási miniszter asztala lenne.

De vissza a kérdőívhez, amit egyébként 557-en töltötték ki (mintegy kétharmadrészt gimnazisták, egyharmadrészt szakközépiskolások), és igen beszédes megállapításokat tartalmaz. Például

a diákok osztályozták saját szlováknyelv-oktatásukat, 10-ből 5,3-as átlagot adtak neki;

Mint a diákszervezet elnöke megjegyzi, „ez tulajdonképpen a teljes eddigi szlovákiai magyar iskolarendszernek és a közösség teljesítményének a kudarcát jelenti”. Ha pedig ehhez hozzáadjuk azokat, akik más motivációk – karrier, megélhetés – miatt hagyják el az országot, akkor

– fejti ki.

Azt is meglepőnek nevezi Brezo, hogy a diákok 41 százalékának nincs szlovák barátja, egyfajta párhuzamos társadalomban létezik a két nemzet. „Persze,

Vagyis a magyar közösség nem maradhat ki az ország folyamataiból, mert az alulreprezentáltságot és kiszolgáltatottságot fog jelenteni, „és nem tudjuk majd hatékonyan képviselni az érdekeinket a többségi nemzettel szemben”. Ezért a fiatalember szerint olyan színvonalas oktatási rendszer és egy színvonalas kultúrához való hozzáférés kell, amely még az asszimiláció melegágyának tekintett vegyes házasságokban élőket is meg tudja tartani a magyar kultúrában, miközben segít kihasználni a szülőföldön maradva az emberekben rejlő tehetséget.

Óriási a fiatalok politikai passzivitása is – ismeri el, miután rákérdezünk egy MCC-s, külhoni magyar fiatalokat is bemutató rendezvényen hallottakra – ennek okát abban látja, hogy nem alakultak ki azok a struktúrák és gyakorlatok, amivel kinevelődik a következő magyar vezető értelmiségi generáció, amely saját korosztályát meg tudja szólítani.

Egymagukban sokan nem mernek belevágni ebbe, „sokan passzívak maradnak, mondván, úgysem változik semmi”, és nagyon gyakran elijeszti őket a gerontokrácia, az idősek kizárólagos uralma, amivel találkoznak – fogalmaz Brezo – hiszen nem biztos, hogy szólni tudnak a fiatalok nyelvén, ezért mellettük szükség lenne fiatalokra, akiknek átadják tapasztalataikat.

Nem titkoltan az SZMKSZ is egyfajta fórumot szeretne biztosítani a következő generáció felvidéki magyar értelmiségijei számára. Méghozzá olyan fiatalon, ahogy például a magyarországi – és immár Felvidéken Dunaszerdahelyen nyílt – MCC-ben teszik, már egészen korán segítve a tehetséggondozást a gyermekeknek, vagy amilyen a németországi CDU Junge Unionja – példálózik Brezo, aki még az erdélyi magyar fiatalokat is jó példaként említi, akik középiskolai szövetsége aktív munkát végez, ahogy az egész erdélyi magyarság is rendkívül erős struktúrákkal rendelkezik.

„Egy fórum, ahol a tehetséges fiatalok bekapcsolódhatnak programokba, fejleszthetik magukat, megtanulnak kiállni és képviselni önmagukat és közösségüket, hogy méltó tárgyaló partnereknek bizonyuljanak a szlovák vagy akár a magyarországi magyar felekkel szemben is”.

Brezo bízik a párbeszéd erejében, és már vannak kisebb sikereik is. Például tető alá hoztak egy találkozót a Kassai Kerületi Oktatási Hivatal vezetőjével, és sikerült kialkudni nála a kisebbségi kvótát a Kassa-kerületi Diákparlamentben a magyaroknak, továbbá használhatják a magyar diákok a hivatal eszközeit, helyiségeit is díjmentesen. De az SZMKSZ tíz pontját is összeállították a felmérés alapján, amit az oktatási miniszter és a kerületi oktatási hivatalok vezetőinek akarnak prezentálni –

Kisebb céljaik között vannak olyanok, mint például hogy az Országos Oktatási és Ifjúsági Intézet minden tantárgyi olimpiát lefordítson magyarra is – az SZMKSZ pedig már meg is egyezett a Szlovák Vitaszövetséggel arról, hogy az általuk szervezett Kritikus Gondolkodás Olimpián, amibe az SZMKSZ társszervezőként be is szállt, van lehetőség minden fordulót magyarul is kitölteni, még a szóbelit is szinkrontolmács segítségével – nem véletlen, hogy

A legnagyobb falat viszont az lenne, hogy a szlovák nyelv oktatását megreformálják, vagyis a kisebbségeknek idegen nyelvként, annak módszerei szerint oktassák, ahogy az angolt vagy a németet.

„El kéne ismerniük, hogy ebben az országban vannak olyan csoportok, amelyeknek nem anyanyelve a szlovák, számukra az archaikus irodalmi szövegek elemzése helyett sokkal fontosabb lenne a mindennapi kommunikáció megismerése, hogy aktívan kommunikáló, magabiztos polgárokká váljanak”. Hozzáteszi:

S hogy mi lenne a távlati célja a diákszervezetnek? Létrehozni egy olyan felvidéki ifjúsági szervezetet, amely képes megszólítani, összegyűjteni, megszervezni és fejleszteni a magyar fiatalokat a közügyekben való aktív részvételre, a szakmai munkára, kellően lazán, ugyanakkor elkerülve azt, hogy csak a buli kedvéért járjanak oda a fiatalok.

Brezo, bár nagy általánosságban a politika kapcsán racionalista – mint a Kisebbségi Alap beolvasztása kapcsán meg is jegyzi – azonban bizakodó az oktatásügyi miniszter tekintetében.
„Hallomás alapján ő egy konstruktív személy, vannak magyar tanácsadói, sőt főosztályvezetője is, szerintem meg fogja érteni, hogy mit miért szeretnénk”, s hogy a Szlovák Köztársaságnak is az az érdeke, hogy a magyarok megtanuljanak szlovákul, aktív részesei, sőt alakítói legyenek a szlovákiai társadalomnak, és kihozzák magukból a maximumot, amivel közösségüket, az államot, sőt az egész Kárpát-medencét gazdagítják. Példaként említi Ódor Lajost, vagy – bármit is gondol a politikájáról – a két nyelven kommunikáló Bugár Bélát, akik sikeres politikusok és sokan szavaztak rájuk, szlovákok is, „a fasiszta pártokon kívül senki nem is kommentálta az ő nemzetiségüket negatívan”. De Brezonak még a szlovák nacionalistáknak is lenne válasza: „attól, hogy másfajta módon tanuljuk a szlovákot, mi nem leszünk hűtlenebb állampolgárai, sőt potenciális ellenségei Szlovákiának, sőt, jobban megérthetjük egymást, ha jól beszéljük szlovák polgártársaink nyelvét”

*

A nyitóképet és a Képeket a Szlovákiai Magyar Középiskolások Szövegsétégétől kaptuk.